4. fejezet
-Adam Rea. Ma szabadnapot vett ki, kiment a telkére szalonnát sütni.
-Egyedül?
-Mindenkinek kell a magány. Kimegyünk, lehasalunk egy bokorba, és megvárjuk a megfelelő pillanatot. Indulás!
Az út 1,5 órába telt. Amikor odaértek, Jak kivette a hátsó ülésről a táskát, majd miután bezárta az autót, Riannel a háta mögött, elindult a célpont felé.
Mikor meghallotta a tűz ropogását és a fütyörészést, összerakta a fegyvert, és lehasaltak a bokorba.
-Figyelj, Rian! Szólok, amikor készülj, és amikor meghúzom a ravaszt, már szaladunk is a kocsihoz. Világos?
-Igen.
-Akkor készülj.
Rian feszült idegekkel várakozott. Amikor meghallotta a kattanást, majd a durranást, azután a tompa puffanást, elkezdett szaladni. Hallotta, hogy Jak követi. Ekkor egy robbanást hallott, amitől csengeni kezdett a füle. Amikor Jak beérte, egyszerre kitisztult a füle, és jajgatást hallott a háta mögül:
-A lábam, valaki lábon lőtt! Segítség!
-Jak, te nem találtad el?
-Ez biztosan nem ő!
-Te is tudod, hogy ő az!
-Akkor nem halt meg. Meg kell ölnöm.
-Nincs késed.
-Akkor megfojtom.
-Nem fogod.
-Miért nem?
-Mert nem tudnád. Nem tudnál a szemébe nézni! Eddig minden alkalommal becéloztad őket, meghúztad a ravaszt, de közben nem nézted őket, mert féltél tőlük. A lelkiismereted nem hagyta. De most más a helyzet. Így nem tudsz ölni.
-Dehogynem!
Elindult visszafelé, ám ekkor pár méterre Adam Rea kilépett, azazhogy kiugrált fél lábon a bokrok közül, kezében egy 9mm-essel. Nem szólt semmit csak lőtt.
Jak felkészült a fájdalomra, de arra nem, hogy Rian elkezd üvölteni mint egy sakál. felkapott egy botot, leütötte vele Adamet, és felvette a földről Riant, beültette a kocsiba, és hazavitte. Otthon kivette Rian lábából a golyót, bekötözte a sebét, és teát főzött neki. Majd aludni ment, mivel későre járt.
5.fejezet
Reggel, amiklor Rian felébredt, Jak ott gubbasztott az íróasztalnál, kezében a golyó, másikban egy nagyító.
-Mit csinálsz Jak?
-Gondolkodom.
-Mondd el mit találtál, hagy gondolkodjak én is!
-A golyó különleges acél-arany ötvözet, semmi jelzés nincs rajta, csak a huzagolás, ami kétirnyú. Tehát a golyó nem forog, hanem egy helyben halad.
Az acél-arany ötvözet pedig garantálja, hogy a töltény megtartja a formáját.
-Ejha. Ki az a marha, aki ilyen golyót használ manapság?
-Például én.
Rian erre sem számított. 2:1 Jak javára.
-Te is ilyen golyót használsz?
-Nem. Ő használ olyat mint én. Ilyet csak az ördög szolgái használnak. De az nem lehet, hogy…
-… hogy ő is az.
-Az lehetetlen.
-Semmi sem az. Lehet, hogy az ördög kiégett szolgáit öldöstük? Akkor semmi baj. Nekem tiszta a lelkiismeretem.
-Szóval azt mondod, megnyugodhatunk?
-Azt.
-Akkor hazudsz. Ugyanis Adam Rea nem halt meg.
-Nem ölted meg?
-Csak leütöttem.
-Az baj.
-Az.
-Az ördög nem fog neki örülni.
-De miért kell megölni a kiégett szolgáit?
-Nem tudom, de azt igen, hogy mégsem örülhetünk.
-Miért?
-Mert akkor minket is meg fognak öli egyszer.
-És te ennek nem örülsz?
-Már miért örülnék?
-Mert ha attól kell félned, hogy megölnek, az annak a jele, hogy élsz!
-Nem gondoltam volna, hogy sikerül hatni rád. Belátod, hogy igazam volt?
-Nem mindenben, de abban, hogy élünk, igen. Azért ne bízd el magad. Még mindig őt szolgáljuk, ezt ne felejtsd el. Óvatosnak kell lennünk.
-Itt már nem lehet óvatoskodni. Beszélnünk kell az ördöggel. Tudnunk kell az igazságot!
-Pontosan mit akarsz tudni? Azt, hogy kiket öltünk meg, és miért?
-Szerinted lehet vele beszélni?
-Szerintem igen. Csak rá tud szánni a segítőire pár percet.
-És mi van, ha kinyír minket?
-Az lenne a legtisztességesebb.
-Te tudod. De remélem tisztában vagy vele, hogy nem hívhatjuk fel.
Meg kell várnunk a holnapot, amikor ő hív.
-Igazad van. Akkor most pihenjünk. Én mindenesetre alszom egyet.
Mindketten elaludtak, és nem s keltek fel estig. Este szótlanl vacsoráztak, majd aludtak tovább.