6. fejezet

 

Reggel a szokásos hangra ébredtek. Jak felvettte a telefont, és kihangosította, de ezúttal a kezében tartotta. Majd megszólalt a jól ismert hang:

-Jó reggelt fiúk! Remélem jól telt a szabadnap. Hogy sikerült  a feladat?

-Nem jól.-mondta Jak.

-Nem jól. Az baj. Nagy baj. Sajnálom fiúk.

-Mit?-kérdezték egyszerre.

Ekkor megszakadt a vonal.

És ezzel egyidőben, mintha megszűntek volna létezni. Mintha megszűnt volna belül égni a tűz, és egy ismeretlen helyen lobbant volna föl újra.

Egy teljesen sötét szobában voltak, széken ültek, de nem voltak megkötözve.

-Üdvözöllek titeket a pokolban.-mondta az érces hang.

-Miért hoztál ide?-kérdezte Jak.

-Mert beszédem van veletek, úgy, mint nektek velem. Remélem, nem bánjátok, ha én kezdem. Először is, azért nem vagytok megkötözve, mert bennem nem tudtok kárt tenni, tehát felesleges lett volna. Tisztázzuk: innen nem juttok ki élve. Ennek ellenére nem kell megnémulni, mert sok minden fog kiderülni, és nem mindegy, mi az utolsó gondolat a fejetekben. Én belelátok a fejetekbe. És ugyanazok a gondolatok kavarognak a szürkeállományotokban, mint az elődeiteknek. Kiket öltök, és miért? És amit Jak talált, a golyó, vajon hogyan került Adamhez? Kezdem ezzel. Adam valaha nekem dolgozott, ugyanúgy, mint ti. De elkövettem egy hibát, aminek a következtében kicsúszott a kezem közül, és elmenekült. Elvettem tőle az erejét, de a golyót nála hagytam. Eszembe sem jutott, hogy egyszer bajt fog okozni. Pedig okozott. Amikor rájöttem, hogy meg van az esély a bajra, ráküldtelek titeket. Azonban Jak, életedben először elhibáztad a lövést. A beszélgetésetek a gyorsétteremben megingatott a hitedben. Ez nem egyszer fordult már elő. Azonban arra, hogy egy másik is mellélőjön, még nem volt példa. Jak hitetlensége Adamat is megingatta. Bármily hihetetlen, Rian a legstabilabb ilyen szempontból. Ilyen emberrel még nem találkoztam. Próbáltam bemocskolni a lelkét, hogy az eszét magam mellé állítsam, de nem sikerült. És az utolsó pillanatban megtisztította Jak elmélyét is, le a kalappal. Azonban azt ti sem gondolhattátok komolyan, hogy megléphettek az ördög elől! Az utolsó gondolat a fejetekben, amit láttam, az a szökés volt.

-Pedig nem az volt az utolsó gondolat ezidáig.-mondta Jak. De úgy látszik, már nem látsz a fejünkbe. Mivel már nem vagyunk a szolgáid. Kimondtad azt, hogy meg fogsz ölni, pedig nem kellett volna. De mivel meghalunk, ez már nem változtat semmin, úgyhogy had kérdezzek én valamit. Kiket öltünk, és miért?

-Ezt a kérdést nem teheted fel, benne van a szerződésben!

-A szerződés felbomlott!

-Azt csak én bonthatom fel!

-És isten!-felelte Rian, aki eddig néma volt.-Isten a harmadik szerződő fél.

-Igaz. Az ördög az Isten és két halandó.

-De Istennek mi köze ehhez a mocskos üzlethez?-Kérdezte Jak.

 Azonban Rian válaszolt az ördög helyett:

-Az, hogy neki sem olyan gonoszok kellenek a földön, akik magányosan „rosszalkodnak”, hanem kontrollálható rossz. Az a feltevésed hibás volt, hogy az ördög hadseregébe kellenek. A rossz az igaz ember próbája. Isten így ”viszgáztatja” az embereket, hogy bekerülhessenek a mennybe. Legalábbis szerintem. Tehát ezért kellett nekünk a gyilkos emberekre vadászni.

-Pontosan-felelte az ördög. –Nem hittem volna, hogy erre rájöhet egy halandó. És most sajnos közölnöm kell az Isten velem kötött szerződésének egyik pontját. Úgy látszik, mégis túlélitek ezt a beszélgetést, mégpedig emiatt a szerződés miatt:

„ha a szolgáid közül valaki képes megtisztítani a lelkét ennyi mocsoktól, akkor azt a teáltalad szabott feltétel mellett szabadon kell engedned, és így bebocsátást nyernek a mennybe haláluk után.” A feltételem legyen hát: Adam Rea lelkét is tisztítsátok meg. Igaza volt Jaknak: és a gonoszság istene vagyok, és nem a gonosz. Ezt ne feledjétek. A munkátokat köszönöm, és remélem megbecsülitek, hogy az első emberek vagytok, akik visszatérnek a pokolból. Nem gondoltam, hogy ez a beszélgetés így végződik, de bevallom őszintén, örülök neki. Azt ne feledjétek, hogy erről egy szót se senkinek, és ezt Adam fejébe is verjétek bele! Azt nem mondom, hogy viszlát, de azt igen, hogy jó utat a mennybe!- mondta az ördög, és eltűnt, vele együtt a szoba, és helyére került a házuk, ahonnan elindultak. A padlón egy telefon maradványai, és a nagyító alól hiányzott a különleges töltény.

 

 7. fejezet

 

 

Szó nélkül borultak egy más nyakába. (Csodák csodájára Rian lába olyan volt mintha nem történt volna semmi.) És így álltak pár percig a csöndben, amit Jak tört meg:

-Dolgunk van.

-Azzal elindultak Adam lelkét megtisztítani.

A telkén találták, épp szalonnát sütött. Amikor meglátta őket, előrántotta a pisztolyát meghúzta a ravaszt, de a fegyver nem sült el.

-Hiányzik belőle a töltény.-mondta Jak.

-Az nem lehet!-felelte Adam. Ez sosem fogy el.

-De eltűnni eltűnhet. Az ördög visszavette, hiszen az övé.

-Értem is eljön?-kérdezte remegve.

-Nem. Mi jöttünk el hozzád, megtisztítani az elméd, és a lelked.

-Mit beszélsz?

-Azt, hogy felszabadultunk, mind a hárman.

-De hogyan?

Most Rian válaszolt:

-Az Isten ördöggel kötött szerződésében az áll, hogyha az ördög szolgái megtisztítják lelküket, akkor az ördögnek szabadon kell engednie a szolgáit, egy általa szabott feltétellel. A feltétel az, hogy tisztítsuk meg a lelked. Láthatod, az ördög nem a gonosz, hanem a gonoszság istene. És most elmondjuk neked, hogy kiket és miért öltél. Isten a rosszat használja fel, hogy az embereket próbára tegye, és így nyerjenek belépést amennyibe. De ezek az emberek nem az ember lelkének fejlődését, erősödését, hanem elpusztulását okozták, ezért kellett meghalniuk. Te Istenek parancsára cselekedtél, tehát nem vagy bűnös, és ha sikerül megtisztítanod a lelked, akkor a mennybe kerülsz. Röviden ennyi-mondta Rian, és mereven Adam szemébe nézett, aki e szavak hallatára elsírta magát, és megölelte Riant, majd Jaket.

Mondanom sem kell, örök barátok maradtak. valóban örök, mert haláluk után, a mennyben is együtt maradtak. Azonban nem csak a mennyben, de a pokolban is, mert az ördög beszélni akart Adammal. Bár itt nem voltak sokáig. Mert ők Istentől kapták a feladatokat ezen túl, mint gyilkosokból lett angyalok.

Oldal: 6.,7. fejezet
Köszöntök mindenkit az általam írt Gyilkos Angyalok c. kisregény honlapján - © 2008 - 2024 - gyilkosangyalok.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat